Ön itt van most:A november 03-i szentmise elmélkedési pontjai

A november 03-i szentmise elmélkedési pontjai


<< Vissza a NEK 2020 menüpontra

1. Az Eucharisztia, mint keresztény életünk forrása

A II. Vatikáni Zsinat több féle képpen fogalmazta meg az Eucharisztia ünneplését: „az egész keresztény élet forrása és csúcspontja” (LG 11); a „keresztény közösség alapja és szegletköve” (PO 6); „az egyház életének forrása” (UR 15); „minden eveangélium-szolgálat forrása és csúcsa” (PO 5); „a keresztény közösség egész életének középpontja és csúcsa” (ChD 30).

A „liturgia csúcs és forrás” kifejezés fontos alapelv lett a Zsinat utáni liturgikus teológiában és szentségtanban, de a liturgikus konstitúció 10. pontja az első és legfontosabb, amely így hangzik: „a liturgia az a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből minden ereje fakad”. Az Eucharisztiából, mint forrásból fakad tehát számunkra a kegyelem és általa valósul meg az emberek megszentelése. Az Eucharisztiában megvalósul a megváltás műve.

Szent II. János Pál pápa is megfogalmazza a zsinati tanítást, hangsúlyozva annak egyháztani hatását. Az Eucharisztiával való közösségből meríti az Egyház küldetésének teljesítéséhez szükséges lelki erőt, mert a célja az, hogy az emberek közösséget teremtsenek Krisztussal és benne az Atyával és a Szentlélekkel.

ÉLETEMNEK, KERESZTÉNY ÉLETEMNEK FORRÁSA-E AZ EUCHARISZTIA?

2. Az Eucharisztia ószövetségi előképei:

Az Eucharisztia ószövetségi háttere: az áldozat, a húsvéti vacsora és az Istennel kötött szövetség

  • a, Az Istennel kötött szövetség: Már Szent Ambrus is kijelenti, hogy ennek a szentségnek az előképe Ábrahám idejében is kinyilvánult, amikor Melkizedek bemutatta áldozatát. Melkizedek a magasságbeli Isten papja és Sálem királya volt, ami annyit jelent, mint béke királya, neve szerint pedig az igazságosság királya. Melkizedek Ábrahám elé megy, kenyeret és bort hoz, hogy a magasságbeli Istennek felajánlja.

    Jelen volt a szövetség vére, amellyel Mózes meghintette a népet; a bűnöktől való tisztulás vére, amellyel a főpap a nagy engesztelés napján belépett a szentek szentjébe.

    Ahogyan az ószövetség megkötésénél ott volt a vér, ugyanúgy az új és örök szövetség megkötéséhez is hozzátartozik a vér.

  • b, Az áldozat: Malakiás próféta arról jövendöl, hogy a Seregek Ura nem találja kedvét és nem fogadja szívesen az áldozatot. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt a Seregek Urának, mert nagy az ő neve a népek között.

    A keresztények meg voltak arról győződve már a kezdetektől fogva, hogy Malakiás jövendölése a szentmiseáldozatban teljesedik be. Ez az áldozat nem lehet sem pogány, sem pedig a diaszpórában élő zsidók áldozata, mert az az áldozat, amiről a próféta jövendöl, az egyetemes és az egész világon be fogják mutatni – mert szent a bemutató személye, és tiszta maga az áldozati adomány is: Jézus Krisztus.

FONTOS-E SZÁMOMRA AZ ÁLDOZAT, ÉS AZ ISTENNEL KÖTÖTT SZÖVETSÉG?

3. A húsvéti vacsora.

Hogyan történt a zsidók húsvéti vacsorája?

Az evangéliumokból tudjuk, hogy az Eucharisztia alapítása a zsidóknál szokásos húsvéti kultikus vacsora keretében történt. Ennek a sajátos ünnepi vacsorának a leírását a Haggadában, vagyis a zsidók késő ókori szertartáskönyvében olvashatjuk. Ez tartalmazza a húsvéti, a kovásztalan kenyér ünnepén tartott Széder-este rendjét.

A Széder-est legelején felmutatták és elfogyasztották az előételt, amelyek között a keserű füvek, saláták szerepeltek, hiszen ezek a rabszolgaság szimbólumai voltak, és elfogyasztották az első kehely tartalmát.

A következő rész a legismertebb, amikor is a családfő elbeszéli a húsvét történetét a legfiatalabb fiú gyermek kérdésére válaszolva, majd elmagyarázza az ünnep értelmét, és elfogyasztják a második kehely tartalmát.

Ez után kezdődik a legfőbb rész, az igazi pászka liturgia: a kovásztalan kenyér, a keserű saláta és a pászkabárány elfogyasztása. Ilyenkor magyarázza el az apa, hogy miért különböznek a pászka ételek az egyébként szokásosaktól (Izrael sorsa – kivonulás Egyiptomból). Az étkezést a harmadik kehely fölötti áldás és a kehely tartalmának elfogyasztása, kiürítése zárta.

A befejező részben a negyedik kehely kiürítése, elfogyasztása történt.

Az evangéliumi elbeszélésekből világosan kitűnik, hogy az Eucharisztia alapítása a húsvéti vacsora főétkezéséhez kapcsolódik.

A leírások alapján egyértelműen láthatóak Jézus alapvetően fontos tettei:

Jézus a kenyeret:

  1. kezébe vette;
  2. hálát adott fölötte;
  3. megtörte;
  4. tanítványainak adta, mondván;

Jézus a kelyhet:

  1. kezébe vette;
  2. hálát adott fölötte;
  3. tanítványainak adta, mondván…
  4. A tettek után nagyon fontosak a befejező szavak is: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Amikor tehát az Eucharisztiát megünnepeljük, akkor Egyházunk megismétli Jézus jellegzetes cselekedeteit. Egyházunk Eucharisztiája megfelel annak a liturgiának, ami kétezer évvel ezelőtt az utolsó vacsora termében történt. A jézusi tettek megmutatják számunkra, mit kell tennünk, hogy hűségesen teljesítsük Jézus kérését.

HŰSÉGES VAGYOK-E JÉZUSHOZ? KÖVETEM-E AZ Ő TETTEIT?

(Források: XVI. Benedek pápa: A Szeretet Szentsége, apostoli buzdítás; A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Teológiai Bizottsága: ”Minden Forrásom Belőled fakad”, teológiai és lelkipásztori megfontolások; Dolhai Lajos: Csúcs és Forrás)

<< Vissza a NEK 2020 menüpontra