Ön itt van most:Az egyházközségi Agapé

Az egyházközségi Agapé


A jövő évben, 2020-ban megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülődvén, egyházközségünk egy közös zarándokúttal kezdte meg a közelebbi felkészülést szeptember hónap folyamán, októberre pedig meghirdettünk egy egyházközségi szeretet-lakomát, agapét.

Hála Istennek, lelkesen készültek az egyházközség Hívei, hiszen a nap kezdetén, október 19-én, szombat reggel, délelőtt megérkezett a két főszakács is a Plébánia udvarra, Biri Imre és Dancs László, akik hoztak magukkal mindent, ami egy bográcsban elkészítendő babgulyáshoz szükséges.

Ragyogó napsütésben, vidám beszélgetés és némi poharazgatás közben, főzték, készítették, szívüket-lelküket is beleadva, azt az ételt, amit a délután 2-kor összesereglett egyházközségi nép aztán jó étvággyal el is fogyasztott. A főzés közben meglátogatták a fiúkat kedves feleségeik is, Marika és Jutka, természetesen csakis azért, hogy segítsenek férjeiknek.

Lassan-lassan gyülekezni kezdtek az egyházközség Hívei fiatalabbak és idősebbek, férfiak és nők egyaránt, összesen közel 40 hívünk jött el erre a közös délutánra. Előkészítették a hittantermünket, megterítettek, előkerültek az italfélék, sütemények és a rágcsálni valók is, végül megérkezett a bográcsétel.

Mielőtt elkezdődött volna a közös étkezés, természetesen köszöntöttük egymást, együtt imádkoztunk és felolvastunk egy részt a NEK Teológiai Bizottsága által készített teológiai lelkipásztori megfontolásokból: MINDEN FORRÁSOM BELŐLED FAKAD című kiadványból, nevezetesen: Az „Úr vacsorája” és A „kenyértörés” című alpontokból.

Miért is ez az Agapé? „A kenyértöréssel egybekapcsolódott az új húsvétra emlékezve az Úr igéjének meghallgatása, amelyet a közösség vezetői magyaráztak, a testvéri közös étkezés (agapé), az osztozás a javakban és a közös imák az Atyához és Jézus Krisztushoz, a várva várt Messiáshoz.

Az asztalra helyezett adományok felett végzett hálaadásban a közösség megtapasztalta a feltámadt Úr jelenlétét, csatlakozva az apostolok és az emmauszi tanítványok megtapasztalásához; így ünnepelték a Megváltó halálában és feltámadásában egyszer s mindenkorra végbement üdvösségszerző eseményt.”

Kiosztottunk egy szerény ajándékot azoknak, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel és megkezdődhetett a tényleges, közös ÉTKEZÉS.

Itt is nyilvánvalóvá vált, hogy mit jelent a Gondviselés, mert hiszen sokan kérdezték, vajon ki találta ki, ki az, aki hív és ki az, aki rendezi mindezt? Krisztus hív és a Szentlélek rendezi, mert Tőlük senki sem tudja jobban mikor és hogyan kell, miért szükséges.

Étkezés közben felállt az asztaltól egy „fiatal” ember, aki bejelentette, hogy éppen ma ünnepli feleségével házasságkötésük 63-dik évfordulóját, sőt boldogan meg is lebegtette azt az anyakönyvi kivonatot, amely hitelesítette az eseményt, a házasságkötés tényét: 1956. október 19. Nagy tapsvihar és számtalan jókívánság fogalmazódott meg az ottlévőkben, és kivétel nélkül mindenki gratulált az „ifjú párnak”.

Teltek-múltak a percek és már csak azt vettük észre, hogy lassan délután fél 5 körül vagyunk. Átmentünk egy másik terembe, ahol sötétebb volt, hiszen egy filmet vetítettünk le, amely az igazi, önfeláldozó szeretetről és a bizalomról szólt, nevezetesen: Hétköznapi varázslat. Mindannyian egy kicsit magunkra ismertünk benne, sőt voltak – főképp az idősebbek közül – akikre igen mély hatást gyakorolt a film mondanivalója.

Este 6 óra körül ért véget a film és azt követően közös imával fejeztük be a délutáni agapét, ahol sok-sok mindent tanulhattunk egymástól és másoktól is. Összerendeztük a termeket, elpakoltunk és fél 7, 7 óra körül mindenki elindult saját otthonába, hogy egy kicsit folytassa, ami a Közösségi Házban délután megkezdődött.

Természetesen köszönetet mondunk mindenkinek, és hálás szívvel imáinkba foglaljuk mindazokat, aki segítetek és azokat is, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel.

Befejezésként álljon előttünk az a néhány mondat a mai délutánnal kapcsolatban, amit a Teológiai Bizottság teológiai és lelkipásztori megfontolásaiban a következőképpen fogalmaz meg:

Pál „apostol adottnak tekinti, hogy a közösség eucharisztikus összejöveteleket tart, ahol az Úr vacsoráját ünneplik. Az a fontos számára, hogy emlékeztesse a híveket az Eucharisztia tartalmára. Főképpen arra, hogy miként kell benne hinni, hogyan kell helyesen megünnepelni és megélni azt.

Korintusban az Eucharisztia megünneplését megelőzte egy közös étkezés, amely a testvéri közösség megjelenítésére szolgált. Ez megfelelt annak a történelmi körülménynek, amelyek között Jézus is megünnepelte az utolsó vacsoráját, és ahogyan az eucharisztikus cselekmény megszületett. Így az eucharisztikus összejövetel egybekapcsolódott a testvériség és a szolidaritás megélésével.”

<< Vissza a NEK 2020 menüpontra