Ön itt van most:2019. októberi elmélkedés

2019. októberi elmélkedés


1) Az Eucharisztia elnevezései

Ha ezen szentség lényegét meg akarjuk érteni, érdemes a régebbi elnevezések magyarázataiból kiindulni:

  • OLTÁRISZENTSÉG. A középkor óta neveztük így. Arra emlékeztet, hogy Krisztus marandóan van jelen az oltáron és a tabernákulumban egyaránt az eucharisztikus színekben.
  • SZENTMISE. Latin eredetű szó (missa), amely utal arra, hogy az Eucharisztia megünneplése a Hívek elküldésével, keresztény küldetésükre való biztatással (tanúságtétel a hallottakról és látottakról) zárul.
  • KENYÉRTÖRÉS. A legősibb elnevezés, amellyel az Apostolok Cselekedeteinek a könyvében is találkozunk.
  • SZENTMISEÁLDOZAT. Ez az elnevezés kidomborítja a szentmisének, a Krisztus által bemutatott megváltói áldozat jellegét. Manapság inkább a lakoma jellegét hangsúlyozzuk, az áldozat jelleg rovására.
  • EUCHARISZTIA. Ezt az elnevezést a II. Vatikáni Zsinat óta használja Egyházunk. A szó (eucharisztia) görög nyelvből származik és ünnepélyes hálaadást jelent. Azért adunk hálát az Eucharisztia megünneplésekor, mert Jézus és az ő megváltói áldozata jelenvaló lesz a szentmise közösségében.

VAJON JELENTENEK-E NEKEM VALAMIT EZEK A SZAVAK?

2) Az Eucharisztia a szentségi üdvrend központja

  • Egyházunk szentségei nem egymástól független, önálló kegyelmi eszközök, hanem szerves egészet alkotnak, amelyben minden szentségnek megvan a maga saját helye. Ebben az egészben az Eucharisztia kiemelkedő helyet foglal el, mint a „szentségek szentsége” (Vö. KEK 1211).
  • Azért a „legfőbb szentség”, mert a kegyelmek legfőbb szerzőjét és forrását, Jézus Krisztust tartalmazza, aki értünk (szentmise), bennünk (szentáldozás) és közöttünk (szentségház) van.
  • Aquinói Szent Tamás klasszikus megfogalmazásában a „leghatalmasabb és legnemesebb szentség”, amit a II. Vatikáni Zsinat tovább gondolt: „az összes szentség, mint minden más egyházi szolgálat és az apostoli tevékenység is, a szent Eucharisztiához tartozik és reá irányul. Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java, tudniillik maga Krisztus, a mi húsvéti Bárányunk és élő kenyerünk” (PO5).
  • Celle-i Péter (középkori püspök) úgy látja, hogy az Eucharisztia az Egyház „szíve”, vagyis nélkülözhetetlenül fontos az Egyház életében. Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, az Eucharisztia ünneplése által pedig megjelenik előttünk az Egyház, a Krisztusban hívők helyi közössége.
  • Joggal mondhatjuk tehát Szent II. János Pál pápa szavaival élve, hogy „az Egyház legdrágább kincse, amit csak magáénak mondhat történelmi zarándokútján”.

ÉLETEMNEK FONTOS RÉSZE-E, KINCSEM-E AZ EUCHARISZTIA?

3) Az Eucharisztia a keresztény beavatás csúcspontja.

  • Az ősegyházban a három beavató szentséget (keresztség, bérmálás, Eucharisztia) egyszerre szolgáltatták ki a felnőtt hittanulóknak. A beavatás csúcspontja az Eucharisztiában való részvétel volt.
  • A hittanulók jól tudták, hogy a kegyelmi életben a keresztség csak kezdet, míg az Eucharisztia a keresztény beavatás teljessége, a beavatás folyamatának a megkoronázása.
  • A kereszténységbe való beavatás három szentsége úgy kapcsolódik össze egymással, hogy a teljes nagykorúságra vezeti el a Krisztusban hívőket, mert küldetésük van az Egyházban és a világban.
  • A keresztségben új életre születnek a Hívek, a bérmálás szentsége megerősíti őket, az Eucharisztiában az örök élet kenyerét kapják. Így, a Hívők egyre többet kapnak az isteni élet gazdagságából és előre haladnak a szeretet tökéletessége felé.
  • Az Eucharisztia tehát úgy jelenik meg számunkra, mint mennyei eledel, amely táplálja a kegyelmi életet és felemel a Krisztussal való bensősége és személyes életközösségbe.

LELKEMNEK TÁPLÁLÉKA-E AZ EUCHARISZTIA?

4) Miért fontos az Egyház számára az Eucharisztia?

  • Már az Apostolok Cselekedeteinek a könyvéből látható, hogy az Egyház a kezdetektől fogva úgy jelent meg, mint eucharisztikus közösség, azaz a keresztség által az ember Isten újszövetségi népének a tagja lesz, és a Krisztushoz, meg az ő Egyházához való tartozását a szentmise közösségében éli meg.
  • Az eucharisztikus egyházszemlélet szerint az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, az Eucharisztia pedig az Egyházat.
  • Jézus azzal valósított meg valami újat tanítványai előtt, hogy egybegyűjtötte és közösséggé formálta őket, vagyis az utolsó vacsorára való szakramentális emlékezésnek közösség alkotó ereje van.
  • Az eucharisztia lényeges, alapvető valóság az Egyház számára: „Egyetlen közösség sem fog kiépülni, hacsak nem teszi meg alapjának és szegletkövének a szent Eucharisztiát” (PO6).

FONTOS-E SZÁMOMRA AZ EUCHARISZTIA?

(Források: XVI. Benedek pápa: A Szeretet Szentsége, apostoli buzdítás; A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Teológiai Bizottsága: ”Minden Forrásom Belőled fakad”, teológiai és lelkipásztori megfontolások; Dolhai Lajos: Csúcs és Forrás)

Fotók az októberi szentségimádásról

<< Vissza a NEK 2020 menüpontra